Clasele Gimnaziale

 

Average rating  1 2 3 4 5fYou must login to vote
Picture 165.jpg
Picture 167.jpg
Picture 169.jpg
Picture 171.jpg
Picture 163.jpg
Picture 165.jpg
Picture 167.jpg
Picture 169.jpg

Home » Activităţi Extracurriculare » Clasele Gimnaziale » Világot jártunk és közben buliztunk

 

Pályáztunk és nyertünk…

 

A 2013-2014-es tanévben részt vettünk a Kobak könyvesbolt Édesanyám mesélte… címmel meghirdetett irodalmi pályázatán.   A harmadik díjas Balázs Szilviánál a bemutatott világ eredetiségét emelte ki az értékelő. Az eredményhirdetésen Trombitás Melinda, a könyvesbolt ügyvezetője köszöntötte a 89 pályázat szerzőjét, akik között nemcsak Maros megyei – marosvásárhelyi, marosszentgyörgyi, gyulakutai, sárpataki –, de brassói meseíró is akadt.

A mesék sok mindenre megtanítanak, és sok mindentől megóvnak bennünket. Belebújhatunk a mesehősök bőrébe, és miközben nem történik igazi baj velünk, ellessük a rátermettségüket, vagy éppenséggel tanulunk a hibáikból. Ezért fontos kitalálni, továbbadni, meghallgatni, adni-venni a meséket. Amíg van lehetőségünk, legyen mindennapi kenyerünk a mese…” – üzente Láng Orsolya a gyerekeknek, majd az ezt követő értékelésben arra is kitért, hogy örömmel olvasta a történeteket.

Szilvi meséje a Bookyard kiadó gondozásában is megjelent az elmúlt tanév decemberében…

Édesanyám mesélte…

 

Édesanyám mesélte, hogy kicsi koromban nem ettem meg a spenótot, azért mert féltem a zöld színétől. Volt egy zöld plüss“szörnyem”, amivel nagytatám ijesztegetett. S ha valami zöld színű ételt, macit, vagy bármi mást láttam, sírni kezdtem. Így volt a spenóttal is. Nemcsak az ízét, a színet sem szerettem.

Édesanyám kétségbeesetten próbálkozott minden alkalommal. Könyörgött,

győzködött, zsarolt… S kétségbeesésében mesét is mondott. A címe: SPENÓT

ÚRFI.

Hol volt, hol nem volt, az aranytollú páva házán is túl, ahol még a kicsi fehér egér

sem jár, az erdő legmélyén volt egy icipici kunyhó. Abban lakott Káposzta királyné, fiával Spenót herceggel, s a férjével Petrezselyem királlyal. Nagyon boldogan éltek, de egy szép nap, mikor Spenót herceg eljegyzése volt, betoppant egy váratlan vendég. Retek úrfi volt, Káposzta királyné unokaöccse.

-Engem miért nem hívtatok meg????-toporzékolt a váratlan vendég.

-Azt hittük, hogy a 100 éves csatába meghaltál!-mondta a királyné.

-Dehogy is haltam meg! Hát ilyennek ismersz????? Nem adom fel!!! S mióta van egy

jelszavam azóta mindig győzök…

-S mi a jelszó????-kíváncsiskodott Spenót úrfi.

-Szerencséd van , hogy jó kedvem van, és elmondom először és utoljára. MI, ZÖLDSÉGEK TARTSUNK ÖSSZE, MERT EGYÜTT LEGYŐZHETETLENEK VAGYUNK!!

-Ezt megjegyzem -mondta Spenót úrfi. Úgyis holnap el kell mennem az 333 éves küzdelembe.

Tudod, kedves kislányom, ezt a lovagi tornát az úrfi szerelmének Krumpli kisasszonynak az apja rendezte avégett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy elég bátor és erős a fiatalúr lányához.

-Nekem most mennem kell. Isten áldjon benneteket!-integetett Retek úrfi.

 

-Isten veled!

Másnap eljött a búcsúzás ideje. Elindult hát Spenót úrfi a szántóföld közepéig, a világmértű csata helyszínére. Már várta az ellenfél a Szántógép. Ő volt a világ legerősebb gépe! Hű, micsoda fogai voltak! Rettenetes dörgő hangjától rettegett a világ.

-Nos Spenótfi ….. Micsoda név, Spenót?!

-Igenis szép név a Spenót! A zöldségek fajtájából a legszebb, a legízletesebb!

-Ne a szátok járjon, hanem a kezetek!!!!-parancsolta Karalábé bá, Krumpli apukája.

Azzal piff-puff, elkezdődött a párbaj. Egyszercsak felkiált Spenót, a zöldek zöldje.

MI ZÖLDSÉGEK TARTSUNK ÖSSZE, MERT EGYÜTT LEGYŐZHETETLENEK VAGYUNK!!

Ahogy ezt kimondta Spenót, a Szántógép ripityára tört. Kihulltak vicsorgó fogai, s hatalmas kerekei szétestek.

-Látom nemcsak erős, hanem egészséges is. A gyerekeknek kedvenc ételük kellene legyél!-mondta Karalábé. Most már tényleg a tiéd lehet a lányom keze. Jöhet az esküvő!!!

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Arcon csókolta apósát,s azzal hazáig megsem állt.

-Drágám, drágám! Most már senki nem választhat minket el! Én a tiéd , te az enyém.

Ásó, kapa, s a nagyharang válasszon el minket!

-Nagyon örülök…

-Megmondtam neked fiam: a Spenótok egészségesek, táplálóak, erősek és bátrak- örvendezett Petrezselyem király.

S Mindenki boldogan éldegélt tovább messzeföldön, a zöldek zöldjének szigetén , a pirinyó királyi házikóban. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

-Ez nagyon jó mese volt- lekkendeztem minden alkalommal, amikor meghallgattam. És tényleg, ennyi jó tulajdonsága van a spenótnak?! És finom is?- kérdezgettem ámuldozva.

-Hát persze, hogy finom-mondta anya.

-Megkóstolom. Ez nagyon finom!!!!!! Még kérek….

S így lett a spenót a kedvenc ételem.

 

Idősek között a reformáció ünnepén…

 

A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él…

Talán ez a gondolat vezérli a galambodi gyülekezet tagjait, akik évről évre, minden októberben meglátogatják a marosvásárhelyi Idősek Otthonát. Idén örömmel csatlakoztak hozzájuk a marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum és a Friedrich Schiller Gimnazium diákjai is, Jakab Edit vallástanárnő irányításával.

Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az itt élő olykor magányos, beteg, idős embereknek sokat jelent a közös istentisztelet, az éneklés, az imádság, a beszélgetés. Ezek az alkalmak megtörik a hétköznapok szürkeségét, és az Isten szava, az Üzenet, amit ajándékba kapnak, a felnőttek és gyerekek csekélyke ajándéka mellett, megerősíti lelküket.

A legtöbb ember született kereskedő, hisz mindenből hasznot szeretne húzni:

egészségből, munkából, tehetségből, ajándékozásból egyaránt. Önző módon, ha jót cselekedünk,

első kérdésünk általában arra vonatkozik, hogy mit kapunk cserébe. Erre a kérdésre a választ

maguk a gyerekek fogalmazták meg akkor, amikor arról beszélgettünk, ki milyen gondolattal,

érzéssel maradt a talákozás után. Élményt kaptak, őszinte, békés pillanatokat, amelyek megerősítik

őket abban a hitben, hogy érdemes egymásra figyelni.

Tanárként azt tapasztalom, hogy az idősek és fiatalok között egyre mélyül a szakadék, a

gyerekek sajnos kevés időt töltenek otthon a szülőkkel, s még kevesebbet a nagyszülőkkel. Így

nagyon elszakadnak az idős emberektől. Az ilyen alkalmak, az átélt élmények mellett, lehetőséget

adnak a generációs különbségek áthidalására is.

Fontosak az ilyen együttlétek, hisz megtapasztalják azt is, hogy az élet olykor nehéz

pillanatokat is tartogathat számunkra, átélhetik azt a keserűséget, amit a magány jelent. Láthatják ,

hogy az életünk olykor nem az elvárásaink szerint alakul, de az akkor is érték, kincs, amit

tisztelnünk, szeretnünk kell.

Köszönjük az alkamat, a lehetőséget, azt, hogy lélekben gazdagabbak lettünk,s

reméljük, hogy jövőben is együtt, ily módon ünnepeljük a reformáció ünnepét. Hisszük, hogy a

megújulás, a másként való gondolkodás a gyermeki lélekben kell elkezdődjön.

 

Barabás Zsuzsanna, magyartanár

 

 

A díjazott mese…

Befejezetlen mese…

 

Balázs Szilvia

 

Kobold falu, Kobold negyedében ott, ahol a játék jó móka, s Katóka soha sem lesz anyóka, élt egy kis kobold: Picur Micur Csabi.

Csabinak, mint minden rendes koboldnak, volt egy kutyája. Igen ám, de az a kutya nem

akármilyen volt. Csodájára járt mindenki a koboldok világában. A füle lepényke,az orra uborka,

a feje medence, a lába petrence. Picur Micur legényke akkora volt mellette mint Hüvelyk Matyi,

de ez nem okozott gondot neki.

Nagyon jól egyezett a két barát. Ha Picurnak szüksége volt segítségre, minden bizonnyal számíthatott csodaebére.

Picur Micur Csabi naphosszat fáradozott, sürgölődött-forgolódott, egész nap dolgozott.

Megtisztította az erdőt, a patak vizét, összeszedte a szemetet, s mire a nap végére ért nagyon

kimerült. Örült, amikor a nagy eperfa alá húzódhatott, rátelepedett egy mesés eperszemre, s már

húzta is a lóbőrt.

Arra ment a kutyája, s mivel folyton korgott hatalmas bendője, most is eledelt keresett. Mikormegpillantota a földön azt a szép egészséges epret, rögtön megfájdult rá a foga. Ráugrott és

hamm bekapta. Észre sem vette, hogy azon az epren volt az alvó kobold. Pár órával később

Picur Micur Csabi felébredt álmából. Éppen arról álmodott, hogy egy napraforgó réten van és

játszik a kutyájával. Amikor kinyította szemeit, elsápadt a látványtól. Ijedtében felordított

eképpen:

-Szent kobold anyám, hol vagyok??

Olyan éles hangon sikítozott a legényke, hogy hűséges barátja nyomban meghallotta.

-Drága Csabi, ott van lent? Már mindenhol kerestem!

-Igen itt vagyok, azt hiszem…Magam sem tudom, hogy hol. Segíts nekem!

-Ne aggódj hozok segítséget!-mondta a kutya és elszaladt.

Teltek, múltak az órák, a segítség még mindig nem érkezett meg.Ott kuksolt az állat gyomrában,

s kínjában énekelni kezdett:

 

“Nem látszik torony

Erdő rejti el,

Eztán nincs nekünk

Távol se közel,

Jó és rossz irányt

Semmi se mutat

Nem leljük soha többé az utat.”

Csabinak szörnyű hangja volt, de ő ennek ellenére szüntelen csak kornyikált. A kutyája,

meghallván ezt a szörnyűséges danolást, kínjában köhögni kezdett. A koboldot felkapta a gyomorszél és kirepítette . Olyan erővel repült, hogy megállni sem tudott.

Még ma is repül, repdes, s ki tudja megáll-e valaha. Ha netántán találkozol vele, szóljál nekem is..

 

 

 

Kirándult a Sportlíceum

 

 

  1. október 25 –én Kalotaszegre kirándultak a Marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum diákjai.

 

,,… eljön az idő, amikor (…) rombadőlt templomok széjjelhordott köveit sírva hordanák össze.” (Kós Károly: Régi Kalotaszeg, 1911)

 

Kalotaszeg egyik legrégebbi temploma a Magyargyerőmonostori református templom. A honfoglalók  nemzetségéből  való Gyerők 1196-ban családi monostort építtettek a településen. A ma is látható templomot közvetlenül a tatárjárás után kezdték építeni. ,,Karcsú tornya, napórája, valamint a templom déli falán látható domborművek egyedivé teszik e hajlékot a Kárpát-medencében, de talán egész Európában is.” (Hover Zsolt)

 

,, Itt az utolsó magyar porta, látod:

 

dühödt tenger málló szigetje ez…” (Jékely Zoltán: Kalotaszegi dombokon. Magyarvalkó, 1936)

 

Magyarvalkó kora Árpádkori, talán még Szent István kora előtti település. A település feletti dombon Ferenc-rendi barátok alapítottak templomot 1261-ben. A később épült zömök torony fazsindelyes, fióktornyos sisakja jellegzetesen kalotaszegivé teszi a templomot.

 

Ezúton köszönjük a templomok színes, részletes bemutatását Hover Zsolt református lelkésznek.

 

Csodás élményt, felüdülést nyújtott a helybeliek által menyasszony fátylának is nevezett Havasrekettyei vízesés is, valamint a szalonnasütés.

 

Köszönjük Barabás Zsuzsa, Haller Ildikó tanárnőknek a szervezést, a kollégáknak a segítséget, résztvételt. Szép, tartalmas kirándulás volt.

 

Úgy gondoljuk, hogy ha a tanulmányi kirándulások nem is olyan vonzóak, mint egy élménypark vagy egy bevásárlóközpont, mégis rendkívül hasznosak. A diákok tudatába olyan értékek épülnek be, amelyeket később előhívnak, lehet, most még nem tudatosítják, de majd ezekre építkeznek.

 

Fábián Olga